Sztarenszkyné Magdi beszámolója:
2011. január 16-án Gödöllőn, a Városházától indultunk el a bejárásra. De mit is jelent egy túra bejárása? A teljesítménytúrát megelőző időszakban végigjárjuk az útvonalat. A kiránduláshoz szükséges felszerelésen kívül ilyenkor jelek festéséhez és bozót irtásához meg ágak levágásához alkalmas eszközöket is viszünk magunkkal. Ahol kopott vagy hiányos a turistajelzés, azt újrafestjük. Ha a növényzet zavarja a jel láthatóságát, vagy nagyon belóg az ösvényre, azt lenyessük.
A Gödöllő - Vácegres útszakasz gyakran esik túráink útvonalába, ami gyakori karbantartást jelent, ezért most kevés dolgunk akadt. Hó helyett tavaszias napsütésben gyalogoltunk, - ha kellett kitértünk - és megálltunk a híresebb látványosságoknál is. Utunk elején, az egyetemi kiserdőben található Premontrei sírkertben megnéztük a Takács Menyhértnek – a gödöllői premontrei rendház és gimnázium valamikori alapítójának – emléket állító Fadrusz keresztet, Fadrusz János „Krisztus a Kereszten” című alkotásának bronz másolatát. A máriabesnyői temetőhöz érve is megálltunk, hogy felkeressük gróf Teleki Pál sírját. Nagyobb pihenőt ezután a Pap Miska forrásnál tartottunk. A sokak által kedvelt és látogatott pihenőhely szemetes és rongálódott, a forrás kiömlő csöve pedig száraz volt. A forrás közeli érben azonban víz csillogott. Javító szándékú gondolatokról beszélgettünk. A Babati-tavak mellett indultunk tovább a Margita irányába. Azt találgattuk, vajon milyen messze juthatnánk a tavakat fedő – néhol már vízzel borított – jégtakarón? Rövidesen elértük az istállókastélyt, aminek az állapota változatlan, továbbra is kívülről látható a barokk stílusú épület. Közelében nagy beton silókat, és ridegen tartott állatokat – marhát és disznót - láttunk. Az egyetemi lovarda épületénél óriás pocsolyát kerülve mentünk el a falról rettentő vaddisznófejet formázó szobor alatt. A szép napos időben nemsokára megláttuk a Margita kilátó tetejét. Egyesületünk erről a magassági pontról - 344,2 méter -, kapta nevét. Gombát most is találtunk. Hosszan kapaszkodtunk az emelkedő ösvényen mire felértünk „névadónkhoz”, és ott jót falatoztunk. A csapat itt kettévált: a többség – a sárga jelzésen folytatva útját- strandolni igyekezett a Veresi termálmedencébe.
Egy kisebb, kutyás különítmény pedig végig járta a tervezett 21,5 kilométeres útszakaszt, egészen Vácegresig.
Az erdő csendjét quados zavarta fel, mi kényszerűen félreálltunk előle. Egyre intenzívebben használják – zavarva az erdők nyugalmát élvező természetjárókat - a Gödöllő körüli erdők útjait ezek a négy keréken száguldó terepmotorosok. Sáros bakancsaink Erdőkertesnél toppantak a betonútra, de a falu határában találtunk egy alkalmas hókupacot, ahol ledörzsöltük a sarat a lábunkról. Alaposan elfáradtunk, és a néhány órás gyaloglás után jól esett a meleg vízben áztatni tagjainkat.
Bakancs gondolatok: Ha túrázni indulunk fontos, hogy lábunkon rövidre vágott körmök legyenek. Az új bakancs kevésbé töri a lábat (vagy nem is), ha kettő vékonyabb zoknival vesszük fel, így a zokni a zoknin elsiklik és nem a bőr törődik fel. Nagymaroson a
Mauna bakancsokat készítő cipésztől hallottam, hogy a bakancs bőrét zsírozni kell, amitől az vízhatlan lesz. A G-waxot (méhviasz alapú impregnálószer) nem ajánlja, mert rideggé teszi a bakancs bőrét, ezért hamarabb kitöredezik. Egy jól kiválasztott és karban tartott bakancs hosszú évekig elkíséri gazdáját útjain, érdemes rá odafigyelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.