Késő őszi hosszú hétvégénket az idén a Bükk hegység aljában fekvő, népszerű gyógyfürdővel rendelkező Bogácson tartottuk.

A fürdő kénes gyógyvizét az 1950-es években itt végzett kőolajkutatás során a triász és felső-eocén kori mászkő rétegekben feltárt 485 m mély termálkút biztosítja. Szállásunk pedig a fürdőhőz tartozó Jurta üdülőközpontban volt. A kör alapterületű tégla jurtában, középütt áttetsző kupolával fedett tágas terem körül elhelyezett kényelmes szobákban, ám többségünk ízlésének kissé kemény ágyakon aludtunk. A középső térben pedig volt beszélgetés, esti buli és közös főzőcske is.

Amint megérkeztünk első utunk a termálvizes medencékbe vezetett, ahol sötétedésig fürödtünk. Estére úgy gondoltuk, hogy a belsőnket is ideje lenne kényeztetni, és fürdőhöz közeli Cserépi úti pincesoron meglátogattuk a tufába vájt, hangulatos pincék egyikét, és a bükkaljai borvidékre jellemző finom borokat kóstoltunk.

Másnap kora reggeli ébredésük után többen azonnal a vízbe vetették magukat. De ezúttal csak viszonylag rövid ideig élvezhették azt, mert 9-kor már indultunk is a korábban eltervezett túránkra. Az elgondolt Bogács-Cserépváralja-Cserépfalu-Bogács útvonal teljesítését azonban megakadályozta, hogy a területen aznap éppen vaddisznóra vadásztak. Végül csak átsétáltunk Cserépfaluba, ahol megnéztük a „Kisamerika” néven elhíresült riolittufába vájt barlanglakásokat, majd a fölöttük magasodó, Csete György építész tervei alapján felépült kaptárkő ihletésű Milleneumi Kilátót. Itt csapatunk kétfelé szakadt, és akik még bírták a sárdagasztást elmentek egészen az „Ördögtorony” elnevezésű, Cserépfalu külterületén található kaptárkőig. Mint a többi a Bükkalján található kaptárkő, ez is egy vulkanikus eredetű, cukorsüveg formájú képződmény. A többiek a Berezdi sétány pincesora mellett visszasétáltak a faluba, és megpihentek a 450 éve kocsányos tölgy törzséből állított Mária-fa alatt. A reménytelenül hideggé és párássá vált időben azután busszal mentünk vissza Bogácsra. Ennek a sietségnek persze más oka is volt: Bogácson pont ezen a szombaton rendezték meg az immár IX. Márton-napi vígasságot. A pincesoron mindenki kedvére fogyasztott a ludaskásából, sült libacombból vagy éppen a töltött káposztából. A borzasztó időjárás ellenére sokan voltak kíváncsiak a bogácsi Mazsorett Csoport bemutatójára csakúgy, mint a sötétedés utáni máglyagyújtásra. Mivel estére a liba után is csak megéheztünk, ezért a szállásra visszatérve jó étvággyal fogyasztottuk el a közösen készített Milánói makarónit is.

Harmadik reggelünkön vigasztalanul szakadó esőre ébredtünk, ami többeket nem tartott vissza a kora reggeli futástól, illetve fürdőzéstől. Délelőtt végül elköszöntünk Bogácstól és elindultunk hazafelé.