Deák Zolitúravezető vasárnap reggel Mogyoródon várt minket. A BKV-s forgalmista is közreműködött a kép készítésénél.

A hó szép nagy volt, jó sokat tapostuk. Szép napos idő kísért utunkon.

A Szent László kilátónál körbenéztük a vidéket, de a szél hamar leparancsolt minket onnan fentről.

Zoli forralt borával melegítettük fel magunkat.

A régi kalendáriumokban február a jégbontó hava. Mi megtaláltuk a jégbontó fogát a faágakon. Most már tényleg hamarosan jön a tavasz! A böjti idő letelte után bizonyára. Libasorban mentünk, ügyesen egymás nyomába lépve, miközben utunk a mogyoródi szőlőskertek között haladt.

A kis HÉV aluljáró után értünk be az erdőbe.

Láttunk nyulat is, de gyorsabb volt annál, hogy kameravégre kaphassuk. Amikor a kocsinyomban haladtunk, akkor könyebb volt a járás. Ez a Gödöllői-dombság erre fele is kedves, lankás. A műutat keresztezve zöld jelzésen haladtunk tovább, Szt. Jakab irányába. A Következő megállónknál segítettünk Zolinak, hogy ne cipekedjen annyit: megittuk a maradék itókát. Csoki, birssajt és gyümi is volt a fogások között. A hó jól kiveszi az ember erejét, ezt ezen a rövid távon is érezhettük. Ahogy a Jakabi erdőben kapaszkodtunk felfelé, láttuk, hogy apró fekete rovarokkal volt meghintve a hó felszíne.

Ekkor Zoli hátizsákjából előkerült egy NAGYTÓ! Tényleg! Ezzel jó alaposan szemrevételezhettük a kis lényeket.

A 31-es út építkezéséhez érve, láttuk a sok erdei sebet.

Persze megértjük, de nem természetes látvány.

Ahogy közelítettünk Gödöllőhöz, már kutya sétáltatókkal is találkoztunk. Az Erzsébet parkban pedig sokan frissültek a szép időben, még léces Margitásokkal is összefutottunk.

Erzsébet királyné szobrának téli öltözete is havas volt egy kicsit.

A park kapujában megköszöntük Zolinak, hogy ilyen kellemes túrán vezetett minket ebben a ragyogó téli időben.

Túrázni jó!

Magdi